Rólunk

Kép
A KórházSuli az a hely, ahol a tanulásnak és a közösségnek gyógyító ereje van. Magyarországon szeptemberben több ezer gyerek nem tudja elkezdeni a tanévet súlyos betegsége miatt. Pedig az iskola a közösség, a tudás, a barátságok helyszíne. A betegség az élet másik oldala, a fájdalom, a félelem, az elveszni látszó célok és az elszigetelődés. A KórházSuliban önkéntes középiskolások és egyetemisták szegődnek társul beteg társaik mellé, és egy személyre szabott, egyedi oktatási rendszerben házitanítójukká válnak   a gyógyulás akár évekig is eltartó időszakára. A közös tanulás örömével visznek újra célokat, aktivitást és társaságot az egyhangú mindennapokba. Ők maguk pedig komoly személyiségfejlődésen mennek keresztül mindeközben. Évente általában 150-200 diákkal tanulunk, 250 önkéntest képzünk, koordinálunk.   A tanulás mellett közösségi programokkal igyekszünk összekapcsolni programunk szereplőit. Táborozunk, közösen alkotunk és találkozókat szervezünk. „Olyan k

Jöttünk, láttunk, visszamennénk!

Összehoz minket a sors, ahogy azt a KórházSuli is teszi: közös élethelyzetet ad, amiből mindenki a legjobbat szeretné kihozni. Most is, mint mindig, ugyanezzel a céllal ülünk be egymás mellé a kocsiba, és kezdjük el új helyszínen, új célokkal a toborzást. Újként Debrecenben, új utakat keresve KórházSulisokként. A helyzet is új: A KórházSuli zászlaja alatt kis önálló csapatot alkotunk, és vállaljuk a felelősséget azért, hogy a debreceni főiskolások, egyetemisták a mi elmondásaink, történeteink, tapasztalataink alapján megismerhessék a beteg gyerekek ügyét, a KórházSuli célkitűzéseit, azt az igazi KórházSulis arcot, amit minden valaha volt önkéntes hordoz magában. Érdemes másokért jót tenni, másokért fejlődni, a magunk lépéseit is megtenni egy társadalmi vállalkozás jobbító szándékai mentén. Mert egy bizonyos: jobbító kis elit alakulat vagyunk, saját igenünkkel mások igenjei mögött…

Toborzási tudósításunk következik :) 

Szétnézel a teremben: lelkes, vagy a reggeli órákon épp fáradtnak tűnő egyetemisták ülnek veled szemben. Ahogy mesélsz nekik a Kórházsuliról, próbálod minél több emberrel felvenni a szemkontaktust. Találgatod, hogy vajon melyikük fog végül csatlakozni, ki az, akit meg tudsz érinteni a történetekkel, a tapasztalatokkal vagy épp a személyiségeddel. Próbálod minél inkább átadni, hogy mennyire szereted ezt a programot, valahogy szavakba foglalni azt a sok örömöt és szépséget, amit kaptál. 

Idén szeptembertől a KórházSuli debreceni bázissal bővült. Hosszas egyeztetés után a Debreceni Klinika és az Alapítvány ígéretes közös munkába kezdett. A KórházSulisok – az eddig megszokott módon – online vagy személyesen tanulnak a hosszú kórházi ápolásra szoruló gyermekekkel. 

Az együttműködés megvalósításába hárman, helyi vagy debreceni kötődésű önkéntesként kezdtünk bele. Az volt az elképzelésünk, hogy a budapesti tapasztalatokkal és ismeretekkel felszerelkezve kialakítunk egy pár hónapos stratégiát arra, hogy milyen módon “környékezzük meg” az egyetemeket, hogy hogyan “cserkésszük be” az új egyetemista önkénteseket. Az elképzelés szép volt, azonban a debreceni bázis sok mindent ígér, csak könnyű munkát nem.

A Debreceni Egyetem Gyógypedagógia és Tanárképző Karán, illetve a Wáli István Református Roma Szakkollégiumban is jártunk, hírét vittük az Alapítványnak. Minden helyen kedvesen és lelkesen fogadtak minket. A tapasztalataink ismét bebizonyítottak két dolgot: a KórházSulisok valami kivételesen jó dolgot csinálnak, valamint azt, hogy az emberek szeretnek segíteni. A beszélgetések után megszokottá vált a döbbent csend: “Hiszen olyan egyértelmű lenne, hogy a tanulást biztosítják a gyereknek!” És valóban egyértelmű lenne, azonban sok-sok hátráltató körülmény miatt a kórházpedagógiai rendszer csetlik-botlik az országunkban.

A toborzás során a szívélyes fogadtatás, a lelkes kérdések után az is nyilvánvalóvá vált, hogy Debrecenben kemény munka vár ránk. A Klinikán nagyon sok hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyermek van, akik emellett még kórházi ápolásra szorulnak. Ebben az esetben a gyermekekkel való kapcsolatfelvétel, a bizalom kiépítése, valamint a tanulás megkezdése teljesen más terepen, más szinten zajlik, mint olyan gyerekek esetében, akik meleg családi közegben nőttek fel. Debrecenben egy találkozás nem elég az alapok lefektetéséhez, a rendszeres tanulás kialakításához és a tanulás megszerettetéséhez. A debreceni kisdiákokkal a bizalom kiépítése elemi fontosságú, az önkéntesek mentor szerepe még inkább felértékelődik. Az a tervünk, hogy egy külön Debrecenre specializált képzéssel készítjük fel az önkéntes egyetemistáinkat a rájuk váró kihívásokra. Hiszen a KórházSuli egyik mottója a “Védeni és védve lenni!”. 

A következő időszak várhatóan még nehezebb lesz. A koronavírus megbetegedések növekvő száma és az újabb és újabb korlátozások híre egyszerre kelt bennünk félelmet és erősíti a tenni akarást: hogyan fogunk mindent elindítani ilyen körülmények között, az általános “fejetlenség” mellett? De mikor máskor tegyük, ha nem most? Ha nem akkor, amikor a legnagyobb szükség van ránk?

Szükség van ránk és Rátok is. A KórházSuli önkéntes egyetemistáinak képzése folyamatosan tart. Várunk benneteket szeretettel, és reméljük, hogy hamarosan személyesen is találkozhatunk!