A mai világban sokan láttak legalább egy háborús filmet. Vegyünk alapul, mondjuk a 2. világháborús körülményeket. Mindig a fegyveres katonákra irányul a figyelem, ugye? És mi van a felcserekkel? Érdekes, róluk már kevesebbet hallani, pedig ők is a frontvonalban vannak! Nincs meg minden szaktudásuk, de ott vannak, hogy az elesetteknek segítsenek, kimentsék őket a tűzvonalból és ellássák sérüléseiket.
Nem véletlen, hogy ezt a példát hoztam fel. Gondoljuk át. Még ha nem is háborúról beszélünk, de tény, hogy egyfajta harcot vívunk manapság. Vannak katonák, akik a harcvonalban, a lövészárkokban küzdenek. Tudják, a gránát bármikor érkezhet. Ők az egészségügyi dolgozók. Azonban, a sérültek esetünkben az ő gyermekeik. Nekik is, mint sok diáknak hirtelen vált nehézzé és gyötrelmessé a kialakult krízishelyzet. Végül pedig, akik a háttérben mentik a sebesülteket, a felcserek. Bár nem rendelkeznek orvosi szintű képesítéssel, mégis legjobb tudásukkal igyekeznek segíteni bajtársaikon. Ez lenne a KórházSuli.
A Kórházsuli motorjának két nélkülözhetetlen tagja, Moni és Anita elmesélése alapján mutatom be a mi „csatánkat”:
COVID-19. Mostanra mindenki tudja nagyon jól, mit jelent. Magyarországon 2020 márciusára jött el a járványügyi intézkedések kezdete. Napok óta figyeltük a híreket. Mint mindenki, mi is latolgattuk, hogy milyen változásokat hoznak a következő napok, hetek. Végül megszületett a döntés.
Március 12–e óta home office–ban dolgozunk. Akkor még nem is gondoltuk, hogy ez az állapot akár a tanévzáróig is eltarthat. Minden reggel 8 órakkor egy közös online beszélgetéssel kezdjük a napot. Egy ilyen beszélgetésen megbeszéljük a napi feladatokat. Itt hangzott el először, hogy több éves tapasztalatunkkal segítői körünket bővítsük ki a kórházi dolgozók és gyermekeik felé is. Rögtön a megvalósításról kezdtünk el dolgozni. Innen már felpörögtek az események.
Március 13-án megírtuk önkénteseinknek, hogy térjenek át az online tanításra, ez mindenki közös érdeke. Kimentek az első toborzó üzenetek.
Március 14-én pedig megérkeztek az első önkéntesek. Aznap 78 új önzetlen segítő fiatal ajánlotta fel idejét, tudását. Meghatódva vártuk a folytatást. 3 nappal később már 180-an voltak.
Március 16-án pedig megérkezett az első segítséget kérő család, egy 8. osztályos nagyfiú Kecskemétről. Minden új érkezőnek ugyanúgy örültünk. Megkezdődtek az összekötések.
Március 19-én pedig megtartottuk első óráinkat az „Online tanítunk” programunkba.
Most május közepén számtalan örömöt és nehézséget átéltünk már így együtt. Több mint 1700 találkozást tudhatunk magunk mögött. 270 egyetemista „kistanárunk”, 120 gyermek otthoni tanulását is segíti napi rendszerességgel. Ezzel 110 egészségügyben dolgozó napját tesszük még nyugodtabbá, hiszen a fokozott szellemi és fizikai igénybevétel mellett gyermekeik jó kezekben tanulhatnak. Támogatói felajánlásokból igyekszünk eszközökkel is segíteni azokat a családokat, akik e nélkül nem tudnának bekapcsolódni az online oktatásba. Időközben az SOS gyermekfaluból is érkeztek segítséget kérők.
Napi 10-20 megkeresés érkezik. Folyamatosan keressük a segítőket és igyekszünk egyből összekapcsolni őket új kis tanítványaikkal.
Az egyetemisták mellett nagy segítséget nyújtanak középiskolás önkénteseink is, akik a tananyagok fejlesztésében és kreatív feldolgozásában vesznek részt, melyeket a mentor tanárok közreműködésének köszönhetően ellenőrzött formában tudunk elérhetővé tenni a Moodle e-Learning rendszerében.
Az online órák a zoom rendszerében működnek. Ámbár minden egyes tanulópár eldöntheti, milyen platformon tanulnak tovább. Fantasztikus és kreatív „kistanár” csapatunk kitalált a kicsiknek egy hajós kerettörténetet, mindenki választott magának egy figurát és hajóutakat megtéve tanulnak. A gyerkőcök fél méterrel a föld felett lebegnek, hogy így is lehet tanulni és várják az órákat. A kisebbeknek órarendet készítettünk, így napi 3 órában tartalmasan tanulhatnak. A nagyobbak esetében egy vagy két önkéntes foglalkozik egy segített diákkal.
Így mennek mindennapjaink. Nem egyszerű lebonyolítani és tevékenyen tartani a rendszert, de szeretjük és szívvel csináljuk.
A KórházSuli csapata és az önkéntesek odaadó szeretetteljes munkájával így vált „felcserré”. A felcserek nem a háborúval foglalkoznak, hanem az elesettek megsegítésével és hogy mielőbb biztonságos bázisra juttassák őket. A KórházSuli vezetősége azonban nem fogja magukat ily módon dicsérni. Én, a KórházSuli szívének és lelkének szeretnék segíteni, volt diákjukként. Én kiáltom ki Őket felcsernek!
Anita, a KS egyik motorja ezt üzeni a blog végére érve:
„Örömmel olvasgatjuk a visszajelzéseket szülőktől, segítőktől egyaránt. Hihetetlen összefogást tapasztalhattunk meg, szívet melengető felajánlásokat kaptunk. És mi jön a tanév végéig még? Izgalommal várjuk!”
Ha esetleg kedvet kaptál te is ahhoz, hogy egészségügyi dolgozók gyermekeinek segíts a tanulásban, ne habozz és ezen a linken jelentkezz:
https://docs.google.com/forms/d/1FfT-WF7tceHMaJDMMj_35oJphCz6Rq7s4kMZn65pW78/edit?usp=drivesdk
