Bejegyzések

Rólunk

Kép
A KórházSuli az a hely, ahol a tanulásnak és a közösségnek gyógyító ereje van. Magyarországon szeptemberben több ezer gyerek nem tudja elkezdeni a tanévet súlyos betegsége miatt. Pedig az iskola a közösség, a tudás, a barátságok helyszíne. A betegség az élet másik oldala, a fájdalom, a félelem, az elveszni látszó célok és az elszigetelődés. A KórházSuliban önkéntes középiskolások és egyetemisták szegődnek társul beteg társaik mellé, és egy személyre szabott, egyedi oktatási rendszerben házitanítójukká válnak   a gyógyulás akár évekig is eltartó időszakára. A közös tanulás örömével visznek újra célokat, aktivitást és társaságot az egyhangú mindennapokba. Ők maguk pedig komoly személyiségfejlődésen mennek keresztül mindeközben. Évente általában 150-200 diákkal tanulunk, 250 önkéntest képzünk, koordinálunk.   A tanulás mellett közösségi programokkal igyekszünk összekapcsolni programunk szereplőit. Táborozunk, közösen alkotunk és találkozókat szervezünk. „Olyan k

Lara, a kórháztündér (részlet)

Kép
Lara már megint kórházba került. A fene vinné el ezt a betegséget, meg Larát is! Sajnos Lara gyakran ezt gondolja magáról… Vigye a fene szőröstől-bőröstől, oszt jó lesz!! Mindegy már, mi történik vele, ha úgysem szólhatott bele eddig sem az életébe. Örök káosz, örök börtön!! Ohh máj gád, GALÁDSÁG - duzzog Lara. Mert hogy Lara nagyon sokat van kórházban, és miután bekerül, először a duzzogással kezdi. Meg azzal, hogy jól elküldi a nővéreket valami olyan dél-keleti, vadnyugati flancba, ahol ő is szívesen eléldegélne, elsütkérezne a napon. Flanciországban már csak szabad “csakúgy lenni” az örömnek - mosolyog Lara képzelgés közben, de aztán mégiscsak megakad a szeme egy kicsiny részleten.  “Flanciországban vajon megengedik, hogy kerekesszékesek is beugrálhassanak a medencébe?  Egy hasas, KETTŐ, kerekesszékesugrás - KEREKERDŐ!!” – képzeleg Lara. Kerek világ, kerek élet, hjajj! De ez itt se nem kerek, se nem erdő, hanem kórház és érthetetlen kérdések. Ilyenek, hogy: “-Hogy vagy?” “-Milyen gy

Gyógypajtinak lenni

Kép
Mentornak lenni nagy felelősség. Azonban nem a mentoráltunk boldogságáért, sikeréért vagyunk felelősek. Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa, és mentorként sem vehetjük magunkra mások sikereit és kudarcait. Nem hibáztathatjuk magunkat egy rossz jegyért vagy rossz napért. A felelősségünk abban áll, hogy az a gyerkőc vagy fiatal, akinek segítünk, megbízik bennünk. Mélyen, igazán, szívből bízik bennünk, megosztja velünk gondolatait és érzéseit. Megosztja a dolgokat, amik bántják, megosztja az örömeit, elmeséli, amire büszke, és azt is, amit szégyell… Néha arcul csap minket ez a bizalom, és az ezáltal ránk ruházott felelősség – de ez az egyik legédesebb teher a világon. Egy friss 14 éves sok mindenen megy át a mindennapokban. Iskolai veszekedéseken, családi perpatvarokon, nem komolyan gondolt, de komolyan vett sértéseken, sikereken, kudarcokon, örömteli pillanatokon – és ez néha sok. Kell egy biztonságos hely, ahol az ember kibeszélheti magából ezt a rengeteg mindent, ahol értő fülekr

#KórházSuliSztorim - Berkes Bianka története

Kép
Egyik nap a barátnőm küldte el a KórházSuli pedagógus hallgatókat invitáló cikkét, még április első hetében. Mindketten kissé magunk alatt voltunk a karantén alatti „gyerekhiánytól”. Amikor megláttam, hogy ide hallgatók jelentkezhetnek, rögtön kicsit el is szomorodtam, ugyanis én már nem vagyok hallgató. Azért megbeszéltük egymás közt, hogy csak megpróbálok én is jelentkezni, hátha ez nem okoz problémát – és hát nem is okozott. Ekkor igen gyorsan fel is hívtak a szervezők telefonon, és össze is kötöttek a 11 éves kisfiúval, Zétivel. 

Társak lettünk, segítettük egymást...

Kép
Évek óta most először járok iskolába, egészséges társakkal. Egyik héten még kontakt tanítás (hagyományos tantermi oktatás) során, megkaptam azt a megjegyzést, hogy én nem szocializálódtam. Elgondolkodtatott a kérdés, hogy egy gyermek szociális fejlődését miben és hogyan változtatja meg a kórházi élet. Meg kell jegyeznem nem vagyok szakember ebben a kérdésben, így csak laikusként, saját tapasztalatokból merítem a gondolataimat.

Szeresd azt, amit csinálsz!

Kép
Karácsony előtt épp egy héttel került sor a KórházSuli Mentorklub program legutóbbi eseményére. Gazsi Zoltán, az Eisberg Kft. ügyvezető igazgatójának előadását hallgathattuk meg – ő az újonnan megismert “Mentorok Mentora”. 

Szeretet-mese

Kép
Elérkeztünk azokhoz az időkhöz, amikor mi,  emberek  annyira felgyorsítottuk és felhangosítottuk  az életünket, hogy teljesen elveszítettük a szüntelenül zakatoló gondolatok lecsendesítésének képességét. Ez aztán egyre több nehézséget okozott a mindennapjaink megélésében. Folyton azt éreztük, hogy semmire nincs időnk, hogy már szinte egyáltalán nem értjük a szavak mögött az egymásnak küldött igazi üzeneteket. Kivéve Sanyit. Sanyi épp 31 éves volt, és könyvelőként dolgozott. Azért volt nagyon más, mint a többi ember, mert nagyon nyugodt természetű volt. Szeretett otthon üldögélni, a családjával beszélgetni, sokat olvasott, és szívesen vitte sétálni a kutyáját, Buksit.  Ilyenkor mindig gondolataiba merülve sétálgatott a parkban.  Egy ilyen alkalommal kutyasétáltatás után Sanyi és Buksi elindultak haza autóval, mert messze volt tőlük a park, és elfáradtak a hosszú sétában. Egyszercsak egy lámpa sárgára váltott a kereszteződésben, Sanyi pedig elkezdett fékezni - hiszen nem sietett sehova.

Csillaglány

Kép
Csillaghulláskor, mikor az emberek épp aludni mennek, pont akkor, abban a gondolnivaló szentminutumban, akkor születnek a csodák. Csak kipattan egy csoda és máris lába kél, vagy füle, vagy tudja a fene mije, de az ördög vinné el, nah a csodát, azt nem viszi! A csoda ugyanis fáradhatatlan. Tetszik, nem tetszik, csodaügyben nincs kecmec! Mint ahogy a mesém is, megírom, megcsiszolgatom, és máris csodásan vagyok! No, itt egy csodamese egy csoda lányról, lássatok csodát: Csillaglányt! Csodák csodájára persze lehetett volna másmilyen lány is: ideugrik, odaszökken szöcskelány, itt pördül, ott forog szoknyalány, hol nyávog, hol nem nyávog nyápiclány, ezt meg érzi, azt meg érzi érzőlány, egy kicsit levág, egy nagyot meghagy hajacska lány, szóval értitek, mindenféle lány. De a mi lányunk, a teremburáját Csillaglány! Az ő búráját csípjétek, ne az enyémet, elvégre mindenki szereti, ha csípik. De mit tudott Csillaglány, vagy mit nem, mitől volt ő Csillaglány? Jajj, ne már, máris a tudással kezdeni,