Bejegyzések

Rólunk

Kép
A KórházSuli az a hely, ahol a tanulásnak és a közösségnek gyógyító ereje van. Magyarországon szeptemberben több ezer gyerek nem tudja elkezdeni a tanévet súlyos betegsége miatt. Pedig az iskola a közösség, a tudás, a barátságok helyszíne. A betegség az élet másik oldala, a fájdalom, a félelem, az elveszni látszó célok és az elszigetelődés. A KórházSuliban önkéntes középiskolások és egyetemisták szegődnek társul beteg társaik mellé, és egy személyre szabott, egyedi oktatási rendszerben házitanítójukká válnak   a gyógyulás akár évekig is eltartó időszakára. A közös tanulás örömével visznek újra célokat, aktivitást és társaságot az egyhangú mindennapokba. Ők maguk pedig komoly személyiségfejlődésen mennek keresztül mindeközben. Évente általában 150-200 diákkal tanulunk, 250 önkéntest képzünk, koordinálunk.   A tanulás mellett közösségi programokkal igyekszünk összekapcsolni programunk szereplőit. Táborozunk, közösen alkotunk és találkozókat szervezünk. „Olyan k

Mikor a rettegett, hideg műtőbe készülünk

Kép
Roppant fontos és összetett kérdés talán minden betegségnél: Áldás vagy Átok egy műtét? Mindannyian máshogy válaszolnánk meg  a kérdést. Krónikus betegségnél nagyjából azonos irányú operációkra kerül sor, jobb esetben csak egyre. Régen egy kórházi társammal (alias kórházi Öcsémmel) úgy gondoltuk, hogy hozzá lehet szokni a műtétekhez. Ekkor 12-14 évesek lehettünk. Tényleg úgy éreztük, meg lehet szokni a műtéteket. Sokáig, míg a műtétjeink jól sikerültek és haladtunk a felépülés felé vezető úton előre, addig áldásnak tekintettük ezeket a beavatkozásokat, mert megtapasztaltuk a jó oldalukat. Csak bíztunk és hittünk. Valahogy egyszerűnek tűnt minden. Úgy éreztük, irányítani tudjuk a gyógyulásunkat. Az orvosok elmondták, mit terveznek, mi és szüleink rábólintottunk, és csiribí-csiribá, minden szép és jó, és egy lépcsőfokkal előrébb kerültünk. De mi van, ha az állapotunk eléri azt a szintet, ami meghaladja az orvosok mindenkori tudását?

Út a célig - Online beszélgetés a futásról és a gyógyulásról

Kép
„Mi a közös a sportban és a gyógyulási folyamatban? Milyen stratégiák segítenek, hogy a legnehezebb helyzetekben is kitartsunk? Hogyan lehet célokat kitűzni és motiválni magunkat akkor, mikor minden reménytelennek tűnik?”

Nincs lehetetlen...

Kép
  A MentorKlub utolsó előadása nagyon érdekes volt, mert az eddigiektől kicsit eltérően három cégvezető előadását, vagy inkább közvetlen, jó hangulatú beszélgetését hallgathattuk meg.  Beke Zsuzsa, Varga-Hering Zsuzsanna és Darvas Krisztián beszélgetésében leginkább a szakmai élet különböző oldalairól volt szó.

Lara, a kórháztündér (részlet)

Kép
Lara már megint kórházba került. A fene vinné el ezt a betegséget, meg Larát is! Sajnos Lara gyakran ezt gondolja magáról… Vigye a fene szőröstől-bőröstől, oszt jó lesz!! Mindegy már, mi történik vele, ha úgysem szólhatott bele eddig sem az életébe. Örök káosz, örök börtön!! Ohh máj gád, GALÁDSÁG - duzzog Lara. Mert hogy Lara nagyon sokat van kórházban, és miután bekerül, először a duzzogással kezdi. Meg azzal, hogy jól elküldi a nővéreket valami olyan dél-keleti, vadnyugati flancba, ahol ő is szívesen eléldegélne, elsütkérezne a napon. Flanciországban már csak szabad “csakúgy lenni” az örömnek - mosolyog Lara képzelgés közben, de aztán mégiscsak megakad a szeme egy kicsiny részleten.  “Flanciországban vajon megengedik, hogy kerekesszékesek is beugrálhassanak a medencébe?  Egy hasas, KETTŐ, kerekesszékesugrás - KEREKERDŐ!!” – képzeleg Lara. Kerek világ, kerek élet, hjajj! De ez itt se nem kerek, se nem erdő, hanem kórház és érthetetlen kérdések. Ilyenek, hogy: “-Hogy vagy?” “-Milyen gy

Gyógypajtinak lenni

Kép
Mentornak lenni nagy felelősség. Azonban nem a mentoráltunk boldogságáért, sikeréért vagyunk felelősek. Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa, és mentorként sem vehetjük magunkra mások sikereit és kudarcait. Nem hibáztathatjuk magunkat egy rossz jegyért vagy rossz napért. A felelősségünk abban áll, hogy az a gyerkőc vagy fiatal, akinek segítünk, megbízik bennünk. Mélyen, igazán, szívből bízik bennünk, megosztja velünk gondolatait és érzéseit. Megosztja a dolgokat, amik bántják, megosztja az örömeit, elmeséli, amire büszke, és azt is, amit szégyell… Néha arcul csap minket ez a bizalom, és az ezáltal ránk ruházott felelősség – de ez az egyik legédesebb teher a világon. Egy friss 14 éves sok mindenen megy át a mindennapokban. Iskolai veszekedéseken, családi perpatvarokon, nem komolyan gondolt, de komolyan vett sértéseken, sikereken, kudarcokon, örömteli pillanatokon – és ez néha sok. Kell egy biztonságos hely, ahol az ember kibeszélheti magából ezt a rengeteg mindent, ahol értő fülekr

#KórházSuliSztorim - Berkes Bianka története

Kép
Egyik nap a barátnőm küldte el a KórházSuli pedagógus hallgatókat invitáló cikkét, még április első hetében. Mindketten kissé magunk alatt voltunk a karantén alatti „gyerekhiánytól”. Amikor megláttam, hogy ide hallgatók jelentkezhetnek, rögtön kicsit el is szomorodtam, ugyanis én már nem vagyok hallgató. Azért megbeszéltük egymás közt, hogy csak megpróbálok én is jelentkezni, hátha ez nem okoz problémát – és hát nem is okozott. Ekkor igen gyorsan fel is hívtak a szervezők telefonon, és össze is kötöttek a 11 éves kisfiúval, Zétivel. 

Társak lettünk, segítettük egymást...

Kép
Évek óta most először járok iskolába, egészséges társakkal. Egyik héten még kontakt tanítás (hagyományos tantermi oktatás) során, megkaptam azt a megjegyzést, hogy én nem szocializálódtam. Elgondolkodtatott a kérdés, hogy egy gyermek szociális fejlődését miben és hogyan változtatja meg a kórházi élet. Meg kell jegyeznem nem vagyok szakember ebben a kérdésben, így csak laikusként, saját tapasztalatokból merítem a gondolataimat.

Szeresd azt, amit csinálsz!

Kép
Karácsony előtt épp egy héttel került sor a KórházSuli Mentorklub program legutóbbi eseményére. Gazsi Zoltán, az Eisberg Kft. ügyvezető igazgatójának előadását hallgathattuk meg – ő az újonnan megismert “Mentorok Mentora”. 

Szeretet-mese

Kép
Elérkeztünk azokhoz az időkhöz, amikor mi,  emberek  annyira felgyorsítottuk és felhangosítottuk  az életünket, hogy teljesen elveszítettük a szüntelenül zakatoló gondolatok lecsendesítésének képességét. Ez aztán egyre több nehézséget okozott a mindennapjaink megélésében. Folyton azt éreztük, hogy semmire nincs időnk, hogy már szinte egyáltalán nem értjük a szavak mögött az egymásnak küldött igazi üzeneteket. Kivéve Sanyit. Sanyi épp 31 éves volt, és könyvelőként dolgozott. Azért volt nagyon más, mint a többi ember, mert nagyon nyugodt természetű volt. Szeretett otthon üldögélni, a családjával beszélgetni, sokat olvasott, és szívesen vitte sétálni a kutyáját, Buksit.  Ilyenkor mindig gondolataiba merülve sétálgatott a parkban.  Egy ilyen alkalommal kutyasétáltatás után Sanyi és Buksi elindultak haza autóval, mert messze volt tőlük a park, és elfáradtak a hosszú sétában. Egyszercsak egy lámpa sárgára váltott a kereszteződésben, Sanyi pedig elkezdett fékezni - hiszen nem sietett sehova.

Csillaglány

Kép
Csillaghulláskor, mikor az emberek épp aludni mennek, pont akkor, abban a gondolnivaló szentminutumban, akkor születnek a csodák. Csak kipattan egy csoda és máris lába kél, vagy füle, vagy tudja a fene mije, de az ördög vinné el, nah a csodát, azt nem viszi! A csoda ugyanis fáradhatatlan. Tetszik, nem tetszik, csodaügyben nincs kecmec! Mint ahogy a mesém is, megírom, megcsiszolgatom, és máris csodásan vagyok! No, itt egy csodamese egy csoda lányról, lássatok csodát: Csillaglányt! Csodák csodájára persze lehetett volna másmilyen lány is: ideugrik, odaszökken szöcskelány, itt pördül, ott forog szoknyalány, hol nyávog, hol nem nyávog nyápiclány, ezt meg érzi, azt meg érzi érzőlány, egy kicsit levág, egy nagyot meghagy hajacska lány, szóval értitek, mindenféle lány. De a mi lányunk, a teremburáját Csillaglány! Az ő búráját csípjétek, ne az enyémet, elvégre mindenki szereti, ha csípik. De mit tudott Csillaglány, vagy mit nem, mitől volt ő Csillaglány? Jajj, ne már, máris a tudással kezdeni,

Jöttünk, láttunk, visszamennénk!

Kép
Összehoz minket a sors, ahogy azt a KórházSuli is teszi: közös élethelyzetet ad, amiből mindenki a legjobbat szeretné kihozni. Most is, mint mindig, ugyanezzel a céllal ülünk be egymás mellé a kocsiba, és kezdjük el új helyszínen, új célokkal a toborzást. Újként Debrecenben, új utakat keresve KórházSulisokként. A helyzet is új: A KórházSuli zászlaja alatt kis önálló csapatot alkotunk, és vállaljuk a felelősséget azért, hogy a debreceni főiskolások, egyetemisták a mi elmondásaink, történeteink, tapasztalataink alapján megismerhessék a beteg gyerekek ügyét, a KórházSuli célkitűzéseit, azt az igazi KórházSulis arcot, amit minden valaha volt önkéntes hordoz magában. Érdemes másokért jót tenni, másokért fejlődni, a magunk lépéseit is megtenni egy társadalmi vállalkozás jobbító szándékai mentén. Mert egy bizonyos: jobbító kis elit alakulat vagyunk, saját igenünkkel mások igenjei mögött… Toborzási tudósításunk következik :) 

Felállsz, koronát igazítasz és mész tovább…

Kép
Ugyan a résztvevőknek már pár héttel ezelőtt elindult a KórházSuli Mentorklub, az első nyilvános eseményre csak most került sor. Havasi Zoltán a MOHAnet vezérigazgatója, emellett családapa, most pedig már „Mentorok Mentora” is. Ezt a címet kapta ugyanis az a 4 cégvezető, akik a MentorKlub keretein belül mesélnek az életútjukról a sikerig, és beszélgetnek a fiatal hallgatósággal. Zoli igazán megértette és megmutatta, mit is jelent Mentorok Mentorának lenni, egy végtelenül őszinte és inspiráló beszélgetésben vehettünk részt vele.

Esetmegbeszélő

Kép
 Te milyen programot választanál csütörtök estére öttől nyolcig egy fárasztó hét után? Néznél egy filmet. Olvasnál egy könyvet. Beszélgetnél a barátaiddal online. Még tanulnál, hogy holnap már ne kelljen. Elmennél a KórházSuli Esetmegbeszélőre.

Gyerekként kiszakítva a megszokott környezetből

Kép
Eldöntöttem, hogy írok egy sorozatot a beteglétről. Lassan 9 éve hol kevesebb, hol több megszakítással kórházlakó vagyok. Azt tapasztaltam, hogy az emberek, a tanárok, a barátok nem tudják megérteni, amit mi, betegek érzünk. Nem tudnak igazán belátni a dolgok, színfalak mögé. Amit írok, reményeim szerint segíthet azoknak, akiknek a környezetében valaki beteggé válik. Gyermekkórházban töltött időszakom alatt rengeteg társammal tudtam beszélgetni arról, ki hogyan éli meg  a kialakult helyzetet és mindannyiunknak más tapasztalatai voltak. A baj az, hogy mindez rendkívül összetett kérdést alkot. Talán nincs ember, aki meg tudná fogalmazni milyen is valójában a beteglét. Ahány ember, annyi megítélés és érzés. Itt csupán az én személyes meglátásaim, tapasztalataim olvashatók, nem érvényesek mindenkire, de talán segíthet azoknak, akik környezetében betegség ütötte fel a fejét.

Nonline Napló (október 24-31.)

Kép
Érdekes őszi szünetünk volt idén, hiszen a KórházSuli kilométergyűjtése és az Eötvös gimiben évek óta megszervezett Nonline esemény határozta meg, mivel töltjük el ezt az egy hetet. Tartalmas és tanulságos volt, amit nehéz szavakba önteni, így inkább naplót vezettem róla. Az élményeim pedig a Facebookon megjelenő képek alapján sok más résztvevőével egybevágnak.

Két oldalról - Egy történet a tavaszi karanténból

Kép
Sok oka van annak, hogy nem szívesen emlékezünk vissza a tavaszra idén. A karantén sokunk életét felborította. Mégis vannak, akiknek pozitív élményei is vannak ebből az időszakból - hála a KórházSulinak. Ilyen például Mari és Barnabás, akiknek a közös tanulás - karantén ide vagy oda - biztosan jó emlékként marad meg.

Búcsúzik a Kommandó

Kép
Mindannyian, akik segítőként vagy segítettként a KórházSuli-család tagjai vagyunk, igyekszünk a tőlünk telhető legtöbb energiát beletenni a közös életünkbe. De szerencsére mára olyan sokan vagyunk, hogy szükség van egy "kemény magra". Valakikre, akik még több időt és energiát fordítanak arra, hogy jól működjön ez a gigacsalád. Ők a KórházSuli Kommandó, eötvösös diákok, önkéntesek, akik a háttérben fejlesztenek, szerveznek, ötletelnek... Szeptembertől a képzéseken már a második generációs Kommandóval találkozhattunk. Az elmúlt öt évben, szinte a KórházSuli alapítása óta tevékenykedő Kommandó ugyanis tavaly elballagott és átadta a terepet. Náluk jobban senki sem tudná elmesélni, milyen ehhez a "kemény maghoz" tartozni, ezért áll most itt az ő emlékezésük és elbúcsúzásuk. Köszönjük a munkátokat, srácok!

„Nem szabad abbahagyni, menni kell folyamatosan…” - Interjú egy gyógyuló diákkal

A KórházSuli blogcsapata új kihívásba vágta a fejszéjét. A következő időszakban olyan gyógyult vagy gyógyulófélben lévő diákokkal készült interjú-sorozatot készítünk, akik hosszabb-rövidebb ideig a KórházSulival tanultak. Az első interjúalanyunk egy 21 éves fiú, aki egy tanéven át tanult az önkénteseinkkel.

Mégis jó érzés tud lenni egy tanévzáró?

Kép
Bizonyára a legtöbb diáknak, aki járt iskolába megvan az az érzés, mikor tűző napon a nagy melegben, hosszú, unalmas beszédet végighallgatva, azt mormolja magában: „Mikor lesz végre vége?” Toporzékolunk, nyűglődünk, mennénk már és amúgy is, kit érdekel?!      Általános iskolában és a gimiben is, mikor részt tudtam venni, egyenesen utáltam. Sose találtam a választ arra, miért is jó ez? Akkor még sok mindent nem tudtam persze. Egy baleset, egy betegség rengeteg mindent elvesz egy gyermektől, legyen 8 vagy 17 éves. Én kétszer is kiestem az oktatásból, az iskolai légkörből. Nem sok emlékem maradt a rendes oktatási rendszerből, talán inkább csak foszlányok.      2019. június.  Végzésem éve és immár 2. évem a KórházSuli szárnyai alatt. Nyári hőségben épp a buszmegállóban állok és próbálom helyre tenni az agyamban az orvostól hallottakat. Rezzen a telefonom. Megszokott volt, nem újdonság. E-mail érkezett a KórházSulitól, címe: „Tanévzáró megnyitó”. Görcsbe szorult a gyomrom, gombóc a torko

Az internet: a legnagyobb lehetőség és egyben veszélyforrás

Kép
Hazugság lenne azt mondani, hogy a világjárvány kitörése előtt az online térben folytatott életünk nem tette ki a napjaink jelentős százalékát, azonban a digitális oktatásra való áttérés miatt mindannyiunk életében még erősebben jelen van az internethasználat. A különböző portálok, beszélgető-programok használata a mindennapok részévé vált, ezért fokozattan ügyelnünk kell adataink biztonságára. Lássuk tehát, milyen tippekkel, trükkökkel tehetjük biztonságossá az internethasználatot, melyek azok az apró, de nem elhanyagolható lépések, amelyekkel mi és környezetünk is védve van. A cikk következő részében a KPMG Cyber Day, 2020. május 5-én tartott előadásán elhangzott pontokat szedem össze számotokra. Az előadás során első-és talán az egyik legfontosabb pontként az adataink védelme hangzott el. Az adatvédelem során minden olyan személyes információt védenünk kell, amely hozzánk, felhasználókhoz köthető. Ilyen adatok lehetnek a személyi okmányaink azonosító jelei, lakcímünk, vagy akár a ba

Egy online tanítok történet

Kép
Lassan de biztosan közeledik az év zárása a sulikban, beköszöntött a rettegett vizsgaidőszak is, de a közös tanulás és móka ilyenkor sem állhat meg a KórházSuliban. Fogadjatok tőlünk egy élménybeszámolót, ami az elmúlt hetekben született, nyitottságról, együttműködésről és rugalmasságról.

#KórházSuliSztorim - Király Kriszti

Kép
Király Kriszti vagyok, másodéves bölcsészhallgató. Nem tanárszakos, de sosem állt távol tőlem a tanítás. Második éve vagyok a KórházSuli önkéntese, Márk már a második tanítványom, akivel együtt tanulunk online. Vele tanultam meg, mennyit jelenthet az egyetemisták segítsége, mikor hirtelen bezár az iskola. Márk ADHD-s (figyelemzavaros hiperaktivitás), és a tavalyi évet magántanulóként végezte (ezért kérte az anyukája, hogy idén még segítsek neki magyarból). Jelenleg egy speciális nevelési igényű gyerekeknek fenntartott iskolába jár, mint bármelyik másik hatodikos. Október óta minden héten tanultunk egy órát videóhíváson keresztül, miután ő hazaért az iskolából, én meg az egyetemről. Volt, hogy elfelejtette a megbeszélt órát, az is előfordult, hogy nagyon fáradt volt, de abban az egy órában valahogy mégis mindig feloldódott. Szerette, hogy velem a tanulás inkább játék, hogy ilyenkor csak rá figyelek, és kíváncsi vagyok a véleményére. Amikor a járványügyi helyzet miatt bezárták az á

Hogyan lett a KórházSuli is frontvonalban harcoló katona?

Kép
A mai világban sokan láttak legalább egy háborús filmet. Vegyünk alapul, mondjuk a 2. világháborús körülményeket. Mindig a fegyveres katonákra irányul a figyelem, ugye? És mi van a felcserekkel? Érdekes, róluk már kevesebbet hallani, pedig ők is a frontvonalban vannak! Nincs meg minden szaktudásuk, de ott vannak, hogy az elesetteknek segítsenek, kimentsék őket a tűzvonalból és ellássák sérüléseiket.  Nem véletlen, hogy ezt a példát hoztam fel. Gondoljuk át. Még ha nem is háborúról beszélünk, de tény, hogy egyfajta harcot vívunk manapság. Vannak katonák, akik a harcvonalban, a lövészárkokban küzdenek. Tudják, a gránát bármikor érkezhet. Ők az egészségügyi dolgozók. Azonban, a sérültek esetünkben az ő gyermekeik. Nekik is, mint sok diáknak hirtelen vált nehézzé és gyötrelmessé a kialakult krízishelyzet. Végül pedig, akik a háttérben mentik a sebesülteket, a felcserek. Bár nem rendelkeznek orvosi szintű képesítéssel, mégis legjobb tudásukkal igyekeznek segíteni bajtársaikon. Ez lenne

Másképp Kiállítás - 2020

Kép
Eljött idén is ez az időszak, a KórházSuli kiállításának pályázati időszaka. Jómagam már évek óta követhetem az izgalmat és a várakozást, ami ilyenkor a hatalmába kerít mindannyiunkat. De mit is jelent az, hogy mi, mint szervezet kiállítást szervezünk?

#KórházSuliSztorim - Fényes Marcell története

Kép
Ezzel a bejegyzéssel elsősorban egy hatalmas pozitív visszajelzést szeretnék adni Móniéknak, a KórházSuli alapítóinak, de remélem, hogy sokatoknak inspiráló lesz a tanításhoz.