Király Kriszti vagyok, másodéves bölcsészhallgató. Nem tanárszakos, de sosem állt távol tőlem a tanítás. Második éve vagyok a KórházSuli önkéntese, Márk már a második tanítványom, akivel együtt tanulunk online. Vele tanultam meg, mennyit jelenthet az egyetemisták segítsége, mikor hirtelen bezár az iskola.
Márk ADHD-s (figyelemzavaros hiperaktivitás), és a tavalyi évet magántanulóként végezte (ezért kérte az anyukája, hogy idén még segítsek neki magyarból). Jelenleg egy speciális nevelési igényű gyerekeknek fenntartott iskolába jár, mint bármelyik másik hatodikos.
Október óta minden héten tanultunk egy órát videóhíváson keresztül, miután ő hazaért az iskolából, én meg az egyetemről. Volt, hogy elfelejtette a megbeszélt órát, az is előfordult, hogy nagyon fáradt volt, de abban az egy órában valahogy mégis mindig feloldódott. Szerette, hogy velem a tanulás inkább játék, hogy ilyenkor csak rá figyelek, és kíváncsi vagyok a véleményére.
Amikor a járványügyi helyzet miatt bezárták az általános és középiskolákat, Márk anyukája megkeresett, hogy tudnék-e a különleges helyzetre tekintettel más tantárgyakból is segíteni Márknak. Ő még dolgozni jár, nem tud neki segíteni az online iskolával. Mivel az egyetemek is bezártak, tengernyi időm van, így igent mondtam, és alig vártam, hogy irodalmon kívül történelemről, természetismeretről, vagy bármi másról is beszélgessünk Márkkal.
Az elmúlt héten négyszer volt óránk. Igyekeztünk együtt értelmezni a tankönyv szövegét, hangosan olvastunk és dolgozat helyett Legyen Ön is milliomos!-t játszottunk (Megjelöljük a C-t? Két tábla csokoládé a tét.). Márk, aki eddig sokszor elfelejtette az óráinkat, gyakran semmi kedve nem volt hozzá, most 15 perccel a megbeszélt időpont előtt ír nekem, hogy „Akkor ugye ma tanulunk?”. Az anyukája pedig hálás, hogy a fia délelőtt nem egyedül van otthon ebben a furcsa, új helyzetben, és azt állítja, Márk délután lelkesen mesél arról, mit tanult aznap.
Magam sem gondoltam volna, hogy ilyen örömet okozhat 60 perc tanulás délelőttönként. De a napi rutin, az odafigyelés, a társaság úgy látszik, mind komoly érték. A KórházSuli alapvetően tartós beteg gyerekek életébe igyekszik becsempészni ilyen fontos pontokat. De most a koronavírus okozta szükséghelyzetben szinte minden gyereknek (és felnőttnek) szüksége van ezekre az értékekre. Különösen azoknak a gyerekeknek, akiknek a szülei az egészségügyben dolgoznak, és így kevésbé tudnak mellettük lenni ebben az új helyzetben. Mi, egyetemisták (akik szintén egy pillanat alatt szakadtunk ki a megszokott napirendünkből és közösségünkből) segítünk a gyerekeknek a tanulásban, igyekszünk értelmessé és vidámabbá tenni a napjukat. És ezzel persze a szülők válláról is leveszünk egy terhet.
Azért szeretek Márkkal tanulni, mert úgy érzem, valami fontosat teszek. Látom, mennyire várja minden óránkat, különösen most, hogy nem jár iskolába. De ő is segít nekem, mikor felvidít egy-egy unalmas vagy nehezebb napon. Ez ad értelmet az egésznek.
