Érdekes őszi szünetünk volt idén, hiszen a KórházSuli kilométergyűjtése és az Eötvös gimiben évek óta megszervezett Nonline esemény határozta meg, mivel töltjük el ezt az egy hetet. Tartalmas és tanulságos volt, amit nehéz szavakba önteni, így inkább naplót vezettem róla. Az élményeim pedig a Facebookon megjelenő képek alapján sok más résztvevőével egybevágnak.
október 24. 0:32
Még ébren vagyok, és most jutott eszembe, hogy
kezdődik a Nonline hét. Kirándulni kell, és kevesebbet bámulni a különböző
képernyőket. Legalábbis dióhéjban így fogalmaztam meg magamban. Őszintén szólva
vártam már, kell ez a digitális detox, de belső motivációm igazán sosincs, hogy
magamtól csináljam. Nem baj, most itt az alkalom. Ugyanakkor az is igaz, hogy
egy ilyen vírussal terhelt helyzetben, mikor minden az online térben zajlik,
nem lehet csak úgy eldobni a telefont/laptopot/tévét. Felállítottam a saját
szabályaimat: az online teret csak kommunikációra és munkára, tanulásra fogom
használni; tévét egyáltalán nem nézek; a közösségi médiát megpróbálom kiirtani
az életemből.
Első lépésként most letörlöm a Facebook applikációt a
telefonomról. Azért nem húzok be semmit a helyére a kezdőképernyőn, valószínűleg
visszatelepítem majd egy hét múlva.
október 24. 14:30
Számítottam rá, hogy nem lesz nehéz dolgom, hiszen a
mai napra jó előre meg volt szervezve egy séta a Budai Várban. És azért
kirándulás közben van jobb dolga az embernek, mint hogy a social mediákon
lógjon. Mégis most, hogy van egy óra ebédszünet, és kicsit egyedül maradtam,
újra és újra a telefonom venném elő, hiszen az a megszokott pótcselekvés. Újra
és újra rájövök, hogy hiába nyomok megszokott mozdulattal a telefon képernyőjén
bal-középre, nincs ott az a bizonyos alkalmazás, amit keresek. Ellenben bőven
van időm ebéd közben arra figyelni, hogy kihúzzam magam, és körbenézzek a
Szentháromság téren. Mert hiába vagyok törzsgyökeres pesti, ez a látvány még
mindig lenyűgöz.
október 25. 21:42
Továbbra is könnyű dolgom van, hiszen ha őszi szünet,
akkor családlátogatás vidéken. (Egy-egy rövid beszélgetést még Covid idején is
megenged magának az ember…) És a ritkán látott nagyszülőknél, unkatesóknál
mégsem a telefonján szokott lógni az ember. Viszont így este, mikor már az
egész család visszavonult és lefekvéshez készülődik, mégiscsak elővenném a
telefont. Játszanék, böngészném a hírfolyamot, irigykednék az ismerősök
képeire, olvasnám a szemetebbnél szemetebb cikkeket, videókat néznék… Vagy a
tévét kapcsolnám be, és bámulnám az agyatlan esti műsorokat… Hát ezt most nem
lehet. És ennél sokkal-sokkal jobban is esik egy könyv olvasása közben
elálmosodni, letenni a könyvet az éjjeliszekrényre, lekapcsolni a lámpát, és
kipihenni egy tartalmas napot.
október 26. 14:03
Hiába őszi szünet, a hétfő délelőtt sokszor így is
feladatokkal terhelt. Viszont nem meglepő módon sokkal hatékonyabb az ember, és
hamarabb túl van a feladatain, ha közben nem vonják el a figyelmét folyamatosan
az érkező értesítések vagy a tévé zaja. Nagy közhely, sokan kikutatták már,
mégis meghatározó élmény személyesen megtapasztalni, hogy a multitasking a
tévhittel ellentétben mennyire nem hatékony munkamódszer. Kimarad a halogatás,
a „csak még egy videó”, igazán fókuszálok, és így jóval több idő marad az
igazán fontos dolgokra, például egy sétára vagy kirándulásra az őszi erdőben.
október 27. 18:27
Már tegnap is szóba jött, hogy a feladatok hatékony
elvégzésével mennyivel több idő jut az igazán fontos és élvezetes dolgokra. De
nem csak a feladatok veszik el az időt a fontos dolgoktól. Egy tartalmas nap
után este a család leggyakrabban beletemetkezik a mobilba/laptopba/tévéműsorba.
De ha legalább egyvalaki, mint nálunk én, a Nonline hét közepén van, akkor egy
kellemes társasozás is kisülhet az estéből. És az ilyen közös kikapcsolódás
sokkal pihentetőbb, mint órákon át értelmetlenül böngészni a neten.
október 28. 19:40
Otthon persze mindig nehezebb dolga van az embernek a
digitális detoxszal. Ha nincs program, ha a napok kevésbé meghatározottak, és
nekünk kellene tartalmassá tennünk őket, mindig hamarabb elfeledkezünk
magunkról. Mert amúgy a világ legtermészetesebb dolga, hogy vacsora közben
megnézünk egy részt a kedvenc sorozatunkból. Pedig ezt most – a saját
szabályaim szerint nem szabadott volna. De egy kis csalás végül is minden
diétába belefér.
október 29. 15:14
Való igaz, hogy az online világ megkönnyíti a
kommunikációt, könnyen „találkozhatunk” távol élő rokonainkkal, barátainkkal.
De a személyes találkozásnak mégis megvan a maga varázsa, egy Nonline hét pedig
rendesen fel tud rázni a fotel kényelméből, és rákényszeríteni személyes
találkozókra. Viszont nekem mindig van ezekben valami kínos – hova menjünk, mit
csináljunk – különösen így Covid idején, mikor nem szívesen ül be az ember csak
úgy kávézókba. Szerencsére a szabadtéri programokhoz még nincs túl hideg, és
amúgy is gyűjtöm a kilométereket a KórházSulinak, így egy közös biciklizés
szuper választásnak bizonyult. Az sem utolsó szempont, hogy „egy kicsi mozgás
mindenkinek kell…”, hajlamos vagyok a sok feladat közepette a szó szerinti
otthon ülést választani.
október 30. 16:22
Otthon ülve könnyű egész nap az online térben
barangolni. Sőt gyakran közös programnak is valami onlinet választok, hiszen
olyan kényelmes így ősszel összebújni a kanapén és megnézni egy filmet. Nincs
is ezzel semmi baj, de tavaszra már unalmassá válhat a sok ilyen este. Mivel
most rá vagyok kényszerítve, hogy nonline programokat keressek, és amúgy is
pörög a kilométergyűtés, a délutáni-esti kirándulás nagy ötletnek tűnt. Mindig
elfelejtem, hogy nem vagyok cukorból, egy kis eső és sár nem árt meg, és elég a
budai hegyekig menni, hiszen a közvetlen környezetünkben is sok a
felfedeznivaló.
október 31. 17:19
Ma véget ért a Nonline és a kilométergyűjtés. Mi
történt összességében ezen a héten? Sokat pihentem. Találkoztam réglátott
ismerősökkel. Tartalmas programokat szerveztem, bicikliztem, kirándultam, új
helyeket fedeztem fel. Hatékonyabban végeztem el a feladataimat. És így több
időm maradt tartalmas énidőkre: olvasni, mozogni, alkotni, vagy csak
gondolkodni. (Ahogy látszik, ma már kora este hozzájutottam, hogy megírjam ezt
a bejegyzést, míg egy hete a hajnalig tartó facebookozás közben jutott eszembe,
hogy kezdődik a Nonline hét.)
Mi a tanulság? Jobban érzem most magam, már többször
próbálkoztam vele, és mindig megbizonyosodom róla – szükség van digitális
detoxra. Ugyanakkor ma már annyira beépült az életünkbe az online világ, hogy
furcsa lenne megvonni magunktól az előnyeit. A fontos az, hogy
megkülönböztessük a pozitív és negatív oldalt. Jó érzés például megnézni egy
filmet, de órákon át értelmetlen műsorokat bámulni inkább fárasztó. Fontos,
hogy online felvehessük a kapcsolatot ismerőseinkkel, és a hírfolyamról
szerzett információk is hiányozhatnak. De mindemellett időt kell hagyni a
nonline dolgokra: a mozgásra, az olvasásra, a személyes együttlétre. Mindent
egybevetve nem törlöm a felhasználómat a közösségi médiából, sőt, most végig
fogom nézni mind a 20+ értesítésemet, ami a héten felhalmozódott. De mostantól
tudatosabban szeretném használni az online világot, hogy több idő maradjon a
nonline világ örömeire, a jó könyvekre, a társasjátékra, a barátokra és a
mozgásra. Épp ezért egy darabig még biztos nem telepítem vissza a Facebook
alkalmazást. És ha később mégis elgyengülnék, remélem, újra felráz majd egy
kilométergyűjtéssel egybekötött Nonline.
