Rólunk

Kép
A KórházSuli az a hely, ahol a tanulásnak és a közösségnek gyógyító ereje van. Magyarországon szeptemberben több ezer gyerek nem tudja elkezdeni a tanévet súlyos betegsége miatt. Pedig az iskola a közösség, a tudás, a barátságok helyszíne. A betegség az élet másik oldala, a fájdalom, a félelem, az elveszni látszó célok és az elszigetelődés. A KórházSuliban önkéntes középiskolások és egyetemisták szegődnek társul beteg társaik mellé, és egy személyre szabott, egyedi oktatási rendszerben házitanítójukká válnak   a gyógyulás akár évekig is eltartó időszakára. A közös tanulás örömével visznek újra célokat, aktivitást és társaságot az egyhangú mindennapokba. Ők maguk pedig komoly személyiségfejlődésen mennek keresztül mindeközben. Évente általában 150-200 diákkal tanulunk, 250 önkéntest képzünk, koordinálunk.   A tanulás mellett közösségi programokkal igyekszünk összekapcsolni programunk szereplőit. Táborozunk, közösen alkotunk és találkoz...

Csillaglány

Csillaghulláskor, mikor az emberek épp aludni mennek, pont akkor, abban a gondolnivaló szentminutumban, akkor születnek a csodák. Csak kipattan egy csoda és máris lába kél, vagy füle, vagy tudja a fene mije, de az ördög vinné el, nah a csodát, azt nem viszi! A csoda ugyanis fáradhatatlan. Tetszik, nem tetszik, csodaügyben nincs kecmec! Mint ahogy a mesém is, megírom, megcsiszolgatom, és máris csodásan vagyok! No, itt egy csodamese egy csoda lányról, lássatok csodát: Csillaglányt! Csodák csodájára persze lehetett volna másmilyen lány is: ideugrik, odaszökken szöcskelány, itt pördül, ott forog szoknyalány, hol nyávog, hol nem nyávog nyápiclány, ezt meg érzi, azt meg érzi érzőlány, egy kicsit levág, egy nagyot meghagy hajacska lány, szóval értitek, mindenféle lány. De a mi lányunk, a teremburáját Csillaglány! Az ő búráját csípjétek, ne az enyémet, elvégre mindenki szereti, ha csípik. De mit tudott Csillaglány, vagy mit nem, mitől volt ő Csillaglány? Jajj, ne már, máris a tudással kezdeni, nem mindegy!? Egító porfabore csillag. Égen van, világít! Inkább elmondom, ki volt az apja, ki volt az anyja, miért szerettem meg, és mit csinált Csillaglány, mikor épp nem a csillagösvényen játszadozott.

Csillaglány Csillagfény és Csillagüstökös gyerekleánya volt, s mint úgy alapvetően a csodák, ő is titokban született. Csillagéjszaka jő, figyelj jól az álmokra! Épp Csillagfény megsimogatta babatartó pocakját, mikor csendült egyet a csoda, és felsírt Csillaglány. Mi a csuda: Csoda! És azóta él a csoda, mert Csillaglány oly fényesszemű, holdpettyes lelkű örök csoda. Alig tud vele betelni az égbolt, mikor Holdfény apó felkapcsolja lámpáját, és megjelenik előtte Csillaglány, máris ellágyul. Holtodiglan Holtomiglan, gondolja, de Holdfény apó túl öreg ahhoz, hogy szerelmes legyen Csillaglányba. Így csak vigyázza Csillaglány minden egyes lépését, hogy a csillagképek tökéletesen illeszkedjenek a sötétségbe. Lefekvés előtt 10 perccel, mikor a kicsik ágyba bújnak (bár kérdéses, mikor az óra ütött, a kicsik az ágy előtt vannak!?) de képzeljük azt, hogy igen, szóval Csillaglány felrakja nekik az összes csillagképet! Az igazak álma csillagképek nélkül lehetetlen! Így Csillaglány addig sertepertél, míg a Fiastyúk nem viaskodik tovább, a Kismedve nem veszekszik többet a Nagymedvével, és a Göncölszekér se fut neki a kicsinek, mert Göncöl, cöcc puff! Összementek! Karambol az égbolton!!!

Letehetetlen egy meló, puffog néha Csillaglány: mert az egy dolog, hogy Peti elaludt, de akkorát horkolt, hogy a Luca felébredt, és Luca lesírta az égboltról a Királylányt, mire az meg világítani szeretett volna, de bumm bamm, néha a végére senki sem alszik, és akkor ismét jön csoda Csillaglány, és addig csiszolja, tekeri, fényesíti csillagjainak fényét, hogy a kicsik elhiszik: az éjszakai égbolt egy Csoda, akit valaha valaki odatett!! Csoda!


A mesét és az illusztrációt Sipos Adriennek, a KórházSuli pedagógusának köszönhetjük. Egy kislányról írta, akivel az intenzív osztályon találkozott, és első pillantásra feltűnt neki, hogy Csillaglány.