Rólunk

Kép
A KórházSuli az a hely, ahol a tanulásnak és a közösségnek gyógyító ereje van. Magyarországon szeptemberben több ezer gyerek nem tudja elkezdeni a tanévet súlyos betegsége miatt. Pedig az iskola a közösség, a tudás, a barátságok helyszíne. A betegség az élet másik oldala, a fájdalom, a félelem, az elveszni látszó célok és az elszigetelődés. A KórházSuliban önkéntes középiskolások és egyetemisták szegődnek társul beteg társaik mellé, és egy személyre szabott, egyedi oktatási rendszerben házitanítójukká válnak   a gyógyulás akár évekig is eltartó időszakára. A közös tanulás örömével visznek újra célokat, aktivitást és társaságot az egyhangú mindennapokba. Ők maguk pedig komoly személyiségfejlődésen mennek keresztül mindeközben. Évente általában 150-200 diákkal tanulunk, 250 önkéntest képzünk, koordinálunk.   A tanulás mellett közösségi programokkal igyekszünk összekapcsolni programunk szereplőit. Táborozunk, közösen alkotunk és találkozókat szervezünk. „Olyan k

"Az önkéntességet receptre kéne felírni mindenkinek" - Interjú Godó Judit önkéntesünkkel

Judit 25 éves, két éve tagja a KórházSuli csapatának.  Alapítványunkról az egyik barátnőjétől hallott, majd eldöntötte, hogy részese akar lenni a közösségünknek.

„Úgy érzem, mintha mindig is ehhez a szuper közösséghez tartoztam volna.”

Judit „kétlaki” lány – kiskőrösi, de mindennapjait az egyetem miatt Budapesten tölti. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetemen mesterszakos hallgató nemzetközi tanulmányok szakon. Alapdiplomáját az ELTE BTK-n szerezte anglisztika szakon. Szabadideje rendkívül színes, nagyon szeret zenélni, gyerekkora óta fuvolázik és énekel. 13 éve játszik Kiskőrös Város Fúvószenekarában és egy duónak is tagja (@juditesmatyivagyamitakartok). Szeret olvasni, főleg Budapestről, hiszen nagy álma, hogy idegenvezetőként is kipróbálhassa magát, nemrég szerezte meg az idegenvezetői bizonyítványt. Nagy állatbarát, szeret piláteszezni, nyelveket tanulni, sorozatot nézni… Kijelenthetjük: az élete egy nagy pörgés. Mottója:

„Mindig csak a következő villanyoszlopig fuss!”

 


Mit szeretsz a legjobban az önkéntességben?

Igazából mindent imádok! Szerintem az önkéntességet receptre kéne felírni mindenkinek! Azzal, hogy az idődet adod, minden kincsnél többet adsz. Én folyamatosan fejlődöm az önkéntesség által, tanulok magamról, az emberekről, a világról. A legjobb számomra talán ez a folyamatos fejlődés és élményszerzés.

Melyik a kedvenc élményed a tanulópároddal?

Zsombival szuper páros vagyunk. Minden órán jókat beszélgetünk, de azért az angolozással is jól haladunk. A nagy távolság miatt a kezdetektől online tanulunk, de már nagyon várom, hogy személyesen is találkozzunk. A kedvenc élményem talán az volt, amikor Zsombi még aznap megírta a háziját, amikor együtt tanultunk, és utána kért egy újabb adag feladatot. Ezek az apró közös sikerélmények mindkettőnket nagyon fel tudnak dobni.

Szerinted van a „jó önkéntességnek” titka?

Szerintem nincs. Aki önkénteskedik valahol, az úgyis tiszta szívből csinálja. Ha valaki úgy érzi, nem áll készen, vagy nincs olyan életszakaszban, hogy segítsen, akkor később is visszatérhet. A KórházSuli is egy ilyen közösség: mindenhol akad egy segítő kéz, bármi gondunk adódik, bármiben is szeretnék segítséget, tanácsot kérni.

Mit is jelent neked a KórházSuli? Melyik három szóval fejeznéd ki?

Közösség, sokszínűség, értékteremtés.

Mire tanított téged a KórházSuliban töltött idő?  Miben fejlődtél, változtál?

A KórházSulinak hála a MentorKlub pilot programjában mentorként is kipróbálhattam magam, amit nagyon élveztem. Remélem valamilyen formában a következő évadoknak is részese lehetek. Egy új szeletét ismertem meg a világnak, tudatosult bennem, hogy mi az, amivel foglalkozni szeretnék a jövőben. Megannyi különleges élménnyel gazdagodtam és csodálatos embereket ismertem meg. Habár idén önkéntes egyetemistaként már nem, de valamilyen formában szeretnék még nagyon sokáig ehhez a közösséghez tartozni és együtt varázsolni a KórházSulival!