Szepessy Luca három éve az önkéntesünk. Egyik testvére a középiskolás önkéntesekből álló KórházSuli Kommandó tagja volt, tőle sokat hallott róla, milyen is a KórházSulihoz tartozni.
„Az elmesélései alapján nagyon szimpatikus lett a program, a feladatkört pedig izgalmasnak és testhezállónak éreztem.”
Luca matematikát tanul az egyetemen, nagyon közel áll hozzá ez a tudományág, ezért a KórházSuliban is matekot szeretett volna tanítani. Persze emellett rengeteg egyéb tevékenység érdekli, ha az ideje engedné, legszívesebben négy-öt hobbit űzne egyszerre. Rengeteg energiáját nagy örömünkre immár három éve az Edinával való közös tanulásba fekteti.
Véleményed szerint mi a legjobb az önkéntességben?
Segíteni mindig jó érzés, de a legjobban talán a sikeres haladást és a munkám hasznosságát élvezem: a tanítványomnak óra elején a fejezet címe még valami ijesztő és idegen matematikai rémség, óra végére azonban rendre megszelídül számára is minden.
Melyik a kedvenc élményed a tanulópároddal?
Nehéz választani, de talán az, amikor ő segíthetett nekem: véradás után nem bírtam leszedni a karomról a ráragasztott kötést, már mindent kipróbáltam, de semmi nem akarta leoldani. Megkérdeztem Edinát, hogy van-e erre valami bevett praktika, és azonnal, lelkesen sorolt több opciót is.
„Egy pillanatnyi szerepcsere történt köztünk, és átérezhettem, milyen az, amikor valami teljességgel megoldhatatlannak tűnik, és jön valaki, aki magabiztosan, néhány szóval mindent rendbe tesz.”
Remélem, Edina átérezte, hogy nekem sem teher az ő tanítása, hanem öröm. Hiszen ő is nagyon lelkesen segített nekem.
Szerinted mi a „jó önténtesség” titka?
Szerintem nagyon fontos, hogy szeressük az adott tantárgyat, amit tanítunk. Emellett a baráti hangnem – a szokásos tanár-diák szereposztás helyett – nagyon sokat számít: így talán kevésbé teher a tanulás a tanítvány számára, sőt, esetleg még élvezi is. Matematikából például gyakran előfordul, hogy amikor a tanár kérdez, a diák feszélyezve van, így csak gyorsan elkezdi mondani az első dolgot, ami eszébe jut. Így egyrészt nagy eséllyel butaságot mond, ami rontja az önbizalmát, másrészt nem tanul meg gondolkodni a témakörben. Egy ilyen oldott, barátságos légkör viszont ráveheti a tanulót, hogy merjen gondolkodni.
Téged mire tanított a KórházSuli? Te magad miben fejlődtél, változtál?
Sokkal jobban tudom értékelni a saját szerencsés helyzetemet és az egészségemet. Emellett természetesen a kapott tanítási tapasztalat sem mellékes, illetve az, hogy lett egy saját „kis” tanítványom, akivel egy csapat vagyunk.
Luca és Edina tehát “egy csapat”. Kölcsönösen segítenek egymásnak, az önkéntes nem csak tanít, hanem tanul is. Sőt, a jó eredményeknek is közösen örülnek, Luca erről is mesélt:
„Hatalmas sikerélmény volt az is, amikor kaptam egy emailt az anyukájától, hogy Edina, aki akkor tizedikes volt, megkapta az ötödikes kora óta első matematika ötösét.”
Ha három szóban kéne jellemeznie magát, Luca a kíváncsiságot, az elhivatottságot és a „gyermeki lelkületet” mondaná. A KórházSulit viszont egyetlen szóval le tudta írni: Edina. Luca számára ő a KórházSuli.
