Egyetemistaként nem gondoltam volna, hogy a nap, amikor legjobban izgulok a vizsgaidőszakban nem is az én vizsgám napja lesz. Pedig így volt, éppen január harmadikán, amikor Z irodalomból megírta az osztályozóvizsgát.
Augusztusban beszéltem először Z-vel. Három hetünk volt felkészülni a 9. év végi osztályozóvizsgára irodalomból. Azaz a pót osztályozóvizsgára, hiszen már nyár vége volt - ezen állt vagy bukott, hogy elkezdheti-e Z a 10. osztályt szeptemberben. Z ugyanis nyáron elhatározta, hogy összekapja magát. Tanulni fog, minden félév végén osztályozó vizsgát tesz, végül leérettségizik és autoelektro műszerész lesz. Szép cél!
Hát elkezdtünk készülni a vizsgára. 3 nagy témát beszéltünk át, fogalmazást írtunk, beszélgettünk versekről és novellákról… Az egész folyamatban nem az volt a legizgalmasabb, hogy Z mennyi mindent megtanult - persze az sem volt utolsó. Ennél sokkal lenyűgözőbb volt az a változás, hogy a közösen töltött három hét elején Z még azt mondta, nem szeret olvasni és nem tud fogalmazást írni, a végére pedig egészen magabiztos lett az irodalommal kapcsolatban. Z vagány srác, ami a szívén, az a száján, és hamar belejött abba, hogy irodalmi szövegekről is véleményt formáljon. Közösen olvastunk, mindig érdeklődtem arról, mit gondol, mi mit jelent, és hamarosan már magától is mondta a gondolatait. Elkezdte élvezni, hogy beszélgetünk ezekről a szövegekről és ő is képes értelmezni őket.
Végül eljött a vizsga napja, de az élet nem mindig úgy alakul, ahogy elterveztük. Néhány nappal később, szeptember első napjaiban jött a csalódott üzenet Z-től, hogy nem sikerült a vizsga. Előfordul. Ami viszont ezután következett, az leginkább a KórházSuliban fordul elő.
A következő hónapokat Z, egy másik egyetemista önkéntes és én együtt töltöttük. Legalábbis találkoztunk minden héten az online térben legalább egyszer. Végigbeszéltük a 9-es irodalom tananyagot elejétől a végéig, majd végétől az elejéig. Gyakoroltuk a görög és római istenek neveit, a görög színház részeit, és közben rengeteget nevettünk, hiszen az ilyen bonyolult idegen neveket csak néhány jó vicc segít megjegyezni. Például Mars csak a háború istene lehet, mert ha azt mondod a tesódnak, hogy “Mars ki a szobámból!”, abból biztosan háború lesz… Aztán végignéztük a Biblia részeit, átbeszéltük, hogy hány apostol van és hogy mitől reneszánsz a reneszánsz.
Lenyűgöző volt nyomonkövetni, ahogy Z hétről hétre egyre több dologra emlékszik, és ami még fontosabb, hogy újra egyre magabiztosabb. Novemberben még azt mondta, sok gyakorlásra van még szüksége. Mire azonban eljöttek a vizsga előtti utolsó napok, már úgy gondolta, képes megugrani ezt az akadályt.
Nekem is sok vizsgám volt januárban, de egyik miatt sem izgultam annyira, mint január 3-án Z osztályozója miatt. Aznap azt írta, szerinte jól ment, de majd meglátjuk. Eleinte minden reggel első dolgom volt megnézni a telefonom: írt-e, van-e már eredmény. Már épp kezdtem megfeledkezni a dologról, mikor megérkezett a várva várt üzenet: HÁRMAS! Volt néhány jól sikerült vizsgám, de egyiknek sem örültem ennyire, egyik miatt sem voltam olyan büszke, mint emiatt a hármas miatt.
A munkának meglett a gyümölcse, és mindenképpen szerettük volna a közös sikert megünnepelni. A görög színházról tanulva szaladt ki Z száján, hogy szívesen ellátogatna egy színházba. Én pedig megígértem neki, hogy ha sikerül a vizsga, együtt elmegyünk – az ígéret pedig szép szó… Így január végén a félévet lezárandó el is mentünk együtt színházba egy vígjátékra, sétáltunk a belvárosban és örültünk, hogy végre élőben is találkozhatunk. A magam részéről el sem tudnék képzelni ennél az élménynél nagyobb jutalmat.
Egy átlagos vizsga miatt is izgul az ember, majd örül, büszke vagy csalódott. Nekünk viszont sokkal többet jelentett ez a fél év és az osztályozóvizsga: Z sokkal magabiztosabb lett, kicsit jobban érdekli talán az irodalom és mind számtalan közös élménnyel lettünk gazdagabbak. Azonban nincs megállás, határ a csillagos ég, vagy legalábbis az érettségi, hogy Z egyszer tényleg autoelektro műszerész lehessen. De persze csak lépésenként haladunk, most volt egy kis jól megérdemelt pihenés. Második félévben pedig folytatjuk a 10. osztály anyagával - és remélhetőleg még több közös tanulással, nevetéssel, sikerrel, büszkeséggel és nagybetűs ÉLMÉNNYEL.
