Rólunk

Kép
A KórházSuli az a hely, ahol a tanulásnak és a közösségnek gyógyító ereje van. Magyarországon szeptemberben több ezer gyerek nem tudja elkezdeni a tanévet súlyos betegsége miatt. Pedig az iskola a közösség, a tudás, a barátságok helyszíne. A betegség az élet másik oldala, a fájdalom, a félelem, az elveszni látszó célok és az elszigetelődés. A KórházSuliban önkéntes középiskolások és egyetemisták szegődnek társul beteg társaik mellé, és egy személyre szabott, egyedi oktatási rendszerben házitanítójukká válnak   a gyógyulás akár évekig is eltartó időszakára. A közös tanulás örömével visznek újra célokat, aktivitást és társaságot az egyhangú mindennapokba. Ők maguk pedig komoly személyiségfejlődésen mennek keresztül mindeközben. Évente általában 150-200 diákkal tanulunk, 250 önkéntest képzünk, koordinálunk.   A tanulás mellett közösségi programokkal igyekszünk összekapcsolni programunk szereplőit. Táborozunk, közösen alkotunk és találkozókat szervezünk. „Olyan k

A történet vége

Hosszú idő után újra találkoztam Márkkal - elmentünk együtt a Tropicariumba, ezt kaptuk még karácsonyra a KórházSulitól, és ez tűnt a tökéletes programnak, hogy hivatalosan is búcsút vegyünk egymástól. A gyakorlatban ugyanis már legalább fél éve búcsút vettünk egymástól, ha pedig még szigorúbb vagyok, már az azt megelőző félévben is nagyon ritkán tanultunk csak együtt. Hogy miért? Mert nem volt rá szükség.


Na ez aztán egy nagyon nehéz és ambivalens ügy… Hiszen senki sem szereti, ha nincs rá szükség! És mégis, KS önkéntesként megélni azt, hogy valami nélkülem is működni kezd valami rettentően pozitív dolog. Hiszen mindent összevetve ez volt a célom, ezért készültem minden közös óránkra, hogy egyszer majd nélkülem is menjen minden, Márk magabiztosan és önállóan boldoguljon el az iskola útvesztőjében.

Most elérkezett ez a pillanat. Illetve már korábban elérkezett, és én ismertem fel elsőnek, de akkor még sem Márk, sem az édesanyja nem állt készen rá, hogy elváljanak az útjaink. Emlékszem, amikor első alkalommal bedobtam, hogy esetleg már egyedül is boldogulna, Márk enyhén kétségbeesetten nézett rám: azért ő még nem így gondolja… Talán most sok sikerélménye volt, de sok nehéz dolgozat lesz még… A következő hónapokban csak néhány közös óránk volt, akkor is inkább motivációt és lelki támogatást biztosítottam a feladatok megoldásához, nem igazi tudásbelit. Amikor pedig legközelebb is előhozakodtam azzal, hogy talán már nélkülem is boldogulna, Márk bólintott.

Nem elhanyagolható, hogy azt is meg kellett várnom, hogy az édesanyja is bólintson, hiszen számára ugyanúgy biztonságot és támogatást jelentett az, hogy tanulok a fiával, mint Márknak magának. De megbízott bennem, így abban állapodtunk meg, hogy ha nagy baj van, nyugodtan keressen Márk a továbbiakban is, de hivatalos keretek között elváltak útjaink. Éppen az utolsó közös és az első külön töltött félévünk között került sor a központi felvételire, hiszen Márk nyolcadikos. A jeles alkalom előtt néhány nappal még felhívott, megoldottunk néhány feladatot, de ez is inkább a magabiztosságról szólt, nem a tárgyi tudásról.

És a történet vége? Márk a Tropicarium felé menet büszkén mesélte, hogy felvették a középiskolába, ahova menni szeretett volna, és ami mindenki szerint nagyon neki való - szerintem is. Meg arról is mesélt, milyen szuper helye van az osztályban, hogy jól tanul és jól is érzi magát. Az tény, hogy Márknak nagyon jó a beszélőkéje, mégis meglepően jó élmény volt, hogy végigbeszélgettük a buszutat és az egész Tropicariumot - mintha csak tegnap beszéltünk volna utoljára.

Mikor elköszöntünk és egyedül maradtam a belvárosban, kicsit megrohantak a gondolatok. Nem tudom, és soha nem is fogom megtudni, mennyi szerepem volt abban, hogy Márk ennyi mindent elért. Annyit tehetek csupán, hogy büszke vagyok rá, és büszke vagyok magamra is, mert hiszem, hogy az elért sikerek közös sikereink. Nem tagadom, fognak hiányozni a közös tanulásaink. Az viszont kétségtelen, hogy ha könyvet írnánk az életünkről, biztosan kapnánk néhány oldalt egymás történetében. Ha másért nem, hát ezért, a közös élményekért megérte.