Augusztus vége van - az utolsó hét a nyárból, talán még belefér egy utolsó kiruccanás, családlátogatás vagy tábor, de sokan már tanszereket vásárolnak ezekben a napokban. Nincs, aki ne emlékezne a varázslatra, amit a nyár jelent az iskolába járó gyereknek vagy fiatalnak. 10 hét szabadság, kiszakadás a strukturált mindennapokból, 10 hét, amikor úgy érezzük, bármit megtehetünk, senki sem parancsolhat nekünk. Ez az érzés halványul el lassan augusztus utolsó napjaiban, és keserédes nosztalgiával tekintünk vissza az elmúlt hetek történéseire.
Természetesen mindenkinek mást jelent a nyári szabadság megélése, de a legtöbb iskolás számára nélkülözhetetlen részei az élménycsomagnak a nyári táborok. Furcsa, mert egy tábor gyakran még az iskolánál is strukturáltabb kereteket ad - van takarodó, ébresztő, mindennek megvan a maga helye és ideje. Mégis, én ritkán érzem magam olyan szabadnak, mint a táborozások alkalmával.
De mitől olyan különlegesek ezek a hetek? Talán épp attól, hogy élményekkel vannak tele! Rengeteg dolog történik, rengeteg újdonsággal találkozunk, rengeteg tapasztalattal gazdagodunk. Egy táborban gyakran többet tanulok és sokszor fontosabb dolgokról, mint az iskolában. Mert egy táborban egy csapat alakul ki, és a világ dolgai mellett egymásról, önmagunkról és a közösségről is tanulunk. Vannak szabályok, de ezek a táborozók saját, közös szabályai, amiket a csapat érdekében mindenki betart. Vannak nehézségek, de ezeket közösen, egymást segítve győzzük le, és ha valaki lemarad a kiránduláson, az egész csapat megvárja és támogatja.
Tulajdonképpen ha belegondolunk, miért ne lehetne ilyen egy KórházSuli tanóra? Ahol a tanulás nem teher és akadály, hanem szórakozás. Ahol tanuló és segítő együtt fedezik fel a művészetek világát, az élet működését vagy egy idegen kultúrát - közben pedig jobban megismerik önmagukat és egymást. Miért ne válhatnának az óra végére a számok, a kémiai elemek vagy a szakszavak kedves ismerősökké, szobatársakká, jóbarátokká? És miért ne alakulhatna a kaland közben segítő és tanuló egy közösséggé?
A táborozás érzését minden gyerkőcnek meg kellene tapasztalni - azoknak is, akiknek sajátos helyzetük miatt talán nehezebb tábort szervezni. Ezek az élmények rengeteget jelentenek nem csak fejlődésük, de boldogságuk, lelki egészségük szempontjából is. Ezért szervezünk KS táborokat, és ezért igyekszünk a KS tanórákat inkább egy táboros programhoz hasonlóvá tenni. Közösséget építünk önkénteseinkből és tanulóinkból. Mert mindenkinek szüksége van rá, hogy egy közösséghez tartozzon.
Idén nyáron a KórházSuli önkéntesei több táborban vehettek részt szervezőként és segítőként. Bereznai Bogi egy kamasz konduktív táborban járt a nyíregyházi kórházban, itteni élményiről írt nekünk egy szösszenetet:
Mindigis nagyon fontosnak tartottam azt, hogy feltételek nélkül segítsünk másoknak. Ezért is voltam boldog, amikor tavaly megláttam a KórházSuli felhívását. Már többször voltam önkéntes, és minden feladatomat imádtam, az idei évben pedig három csodás napot tölthettem mozgáskorlátozott gyerekekkel Nyíregyházán.
Az első nap a gyerekek picit még zárkózottak voltak, nehezen nyíltak meg. A konduktorok és a légkör viszont nagyon-nagyon befogadó volt, és a gyerekek is hamar elfogadtak. A második napon már vittem nekik játékos feladatokat, amit szerencsére nagyon élveztek. Jó volt látni az arcukon a mosolyt, és azt, hogy szeretnének jobbnál jobb válaszokat adni a kérdésekre. Minden reggel tornával kezdtek, amit ügyesen végrehajtottak, de nem voltak túl lelkesek. Sokukon látszott, hogy ennek ellenére szeretnének fejlődni, javítani az állapotukon, ami számomra még nagyobb örömöt okozott, hisz tettek azért, hogy jobban legyenek.
Az utolsó napon sokat játszottunk, nevettünk, érezhető volt a változás az első naphoz képest. Több dologban kikérték a véleményem, kérték a segítségem és azt, hogy játsszak velük, valamint rengeteget beszélgettek velem. Próbáltam mindenkivel ugyanannyit foglalkozni, ami szerintem sikerült is. A kis létszámnak köszönhetően hamar kialakult a kötődés, ami miatt elmondhatatlanul boldog voltam.
Igazi élmény volt számomra ismét önkéntesnek lenni egy új környezetben, amire mindig is emlékezni fogok. Köszönöm az élményt és a lehetőséget a KórházSulinak! Bárcsak többen hallanának ezekről a lehetőségekről, mert fantasztikusak!
A Mexikói úti Mozgásjavítóban tanuló gyermekeknek az ottani pedagógusok és a KS középiskolás önkéntesei közösen szerveztek egy ősemberes tábort. Erről Orbán Hédi osztott meg egy kis élménymorzsát:
Bevallom őszintén, kicsit félve mentem a táborba, mert még sohasem volt ehhez hasonló élményem, hogy kisgyerekekkel táborozom és egy kerettörténet mentén többször is valamilyen szerepbe bújok. Viszont a kezdeti félelmeim hamar elmúltak, amint elkezdtünk a gyerekekkel játszani, beszélgetni és a mozgásnevelőket is jobban megismerhettem. A hét végére nagyon jól összerázódott a csapat, és tényleg szomorkodva búcsúztam el a gyerekektől, néhányukkal nagyon jóban lettünk, és még a tábor után is üzengettünk egy kicsit - nagyon jólesett, amikor rámírtak. Sokat tanultam az egy hét alatt arról, hogy milyen is egy mozgássérült kisgyerek mindennapi élete, hogy nekik sok minden nagyobb nehézséggel jár, de emellett azt is láttam, hogy ettől függetlenül ők is csak gyerekek, aki ugyanolyan vidámak, ugyanúgy lehet velük nagyokat nevetni és jókat játszani, a péntek esti diszkóban pedig a táncpárbajban is ugyanolyan jót mulattunk együtt. Nekem elképesztően jó élmény volt a tábor, és nagyon szívesen visszamennék a Mozgásjavító nyári táboraiba jövőre is segíteni!
Reméljük, látszik, milyen jól éreztük magunkat nyáron együtt! Szeptembertől folytatjuk a KS iskolapadokban!
